1951 nyarán egy hirdetés jelent meg a következő szöveggel : „Husqvarnával töltsd a szabadidőd – használd ki az estéket, a hétvégéket és a nyaralásodat!” – és ezt az évtizedek során sokan meg is fogadták. Tizenkét évvel korábban, 1939-ben mutatták be az újonnan kifejlesztett „Angel-Wing” 118 köbcentis motorkerékpárt, ami a következő évtizedre már közismert volt megbízhatóságáról. Így nem csoda, hogy tömegek kezdtek vonzódni a típushoz, és sok kalandos utazás hűséges tárásává vált az évek alatt.

Ennek a többcélú motornak a története bővelkedik fordulatokban. Egy fiatal pár az 50-es évek elején elindult Svédországból egy hosszú európai utazásra, hogy bejárják Németországot, Hollandiát, Belgiumot és végül Párizst elérve, teljesítsék a kitűzött túratávot.

Husqvarna 120

A 35 kg-os csomagot a hátsó csomagtartóra erősítették, így vágott át a középiskolai tanár, Karl Sundberg és felesége a fél kontinensen.  Emlékeikben így él a hajdani kaland:
„Soha nem tapasztaltunk problémát a géppel, és nem volt olyan látványos incidensünk, amely lelassíthatott volna minket. Az út során mindössze annyit tettem, hogy megtisztítottam a gyújtógyertyát. Csodálatos élmény volt, és soha nem bántam meg, hogy a 4000 kilométeres utazásra rászántuk magunkat.”
A 118 köbcentis modell a kezdetektől fogva az átlagkereső polgárok álma volt. A legtöbb embernek keményen kellett dolgoznia és mélyen a zsebébe  nyúlnia, hogy megengedhesse ezt a kicsi, de hatékony motorkerékpárt magának.

Husqvarna 120

A háború utáni időszakban az „Angel-Wing” domináns tényezővé vált a gyorsan növekvő motorpiacon. 1946-ig a Husqvarna a 118-as kategóriában a 24-es modellel szerepelt. A három lóerős gépért 960 svéd koronát kértek egy olyan időszakban, amikor a legtöbb ember heti 75 koronát keresett. A Husqvarna eddigre elérte a 30.000-es darabszámot. Később 27-es típus számmal és már „Black-Mill” néven árulták, amivel 1950-ben 75 km/ó sebességgel lehetett száguldani. A Black-Mill tesztelése az Antarktisz jegén és Afrika közepén, a hőségben is folyt.

Husqvarna 120

A svéd Göte Widelund az első 100 kilométer megtétele után, 1951-ben déli irányba fordította a jármű kormányát, és indult Európába. A stockholmi fiatalember a 120-as Husky-val egészen Észak-Afrikáig ment. A 75 kg tömegű csomagját hátizsákba rakta és a megerősített hátsó csomagtartóra rögzítette. Widelund az embert és a gépet a természeti elemek elleni küzdelemben kívánta tesztelni. Ennek legjobb módja egy motoros újoncnál, ha 8000 kilométeres útját a hó és a jeges útviszonyok között kezdi hazájában és Dániában. A feltételek jobbak voltak Észak-Európában, ahol barátságos tájakon keresztül vezetett az út, majd az Alpokban, és néhány nagy hegyen keresztül kelt át Svájcon.

Husqvarna 120

A napsütötte Spanyolországban a hőmérséklet kellemes volt, és a szerpentinek ellenére sikerült gyorsan átjutnia ezen a hatalmas országon. A Földközi-tengeren hajóval kelt át, majd a forró Észak-afrikai utakon Marokkó felé tartott. Végül Göte egy palack Tabasco-val az asztalon, és egy csípős salsa-étellel élvezte álma beteljesedését. Caramba! Ezt nyilatkozta kalandjáról:
„A gépem olyan volt, mint egy óra, soha nem hagyott ki egy ütemet se a hosszú utazásom során. Valójában jó érzés volt, amikor megérkeztem Casablancába.”
Egy helyi postás, Valter Heinsjö vonzotta magára a figyelmet, miután 1952-ben a 26 hónapos szolgálati útjai során 113.568 sebességváltást hajtott végre. Abban az időben a márka 600 kereskedővel rendelkezett az országban, és minden negyedik motoros Husqvarna-val közlekedett.
„A napi távolság része volt a kavicsos utakon és az erdőben 15,2 kilométer megtétele, ez egy órát vett igénybe minden alkalommal. Több mint két évig soha nem volt problémám a motorral, pedig a Husqvarna nem látott garázst. Egy egészen megbízható gép volt.”
1954-ben a 30-as modellre váltottak, a 120 köbcentis motor négy változatát mutatták be, a legdrágább a „30 Sport” volt. A katalógus már a piros verziót ajánlotta „Red-Mill” néven, és az izgalmas „Blue-Mill” is elérhetővé vált.

Husqvarna 120

A 32-es modell 1957-ben került a kereskedésekbe, a „32 Sport” -nak köszönhetően már hat teljesítmény variáns közül lehetett választani. Az utolsó szériának ez számít, mert 1959-ben megszüntették a gyártását. Közel 100 000 darabot gyártottak ebből a sikeres modell sorozatból két évtized alatt.
A versenypályán is szerencsét próbáltak a típussal, de nem volt képes nagy eredményekre. „Varg-Olle” Nygren salakmotoros csillag is részt vett a 120-as gép népszerűsítésében. Különböző magazinokban írtak a széles csúszásairól ismeret Nygrenről és kedvenc motorkerékpárjáról, a 120-asról. „Varg-Olle” Svédországban híres volt, és a motorkerékpárról szóló szavai a legtöbb emberre nagy hatással voltak. Igazán jó reklámarca volt a márkának.
Végül, Nils Lindh, az Alingsasból származó halkereskedő 1947-ben vásárolta saját 120-asát. Hét évvel később is folyamatosan dicsérte a motorkerékpárját, hogy soha nem hagyta cserben.

Husqvarna 120

Erről így nyilatkozott:
„Rendszeresen használtam mindenféle időjárásban. Néha a motorkerékpár erősen terhelt volt, és az utak lehetetlennek bizonyultak itt Nyugat-Svédországban, de a Husqvarna mindig becsületesen végezte a dolgát.”     Így vált az egyik legmegbízhatóbb Husqvarnává a kis 120-as.

Szöveg: Buny

Kép: Husqvarna