Már három év telt el az utolsó márka és típus azonos motor piacra kerülése óta, a Honda úgy érezte itt az ideje egy kicsit felfrissíteni a modellt. Azt is látni kell, hogy Kína motorjai is megjelentek már ezen a piaci horizonton, emellett az európai gyártók sem hanyagolják az A2-es vezetői engedély kategóriával vezethető járművek körét.
Talán ez volt az egyik vezérlő elv, amikor a CB 500 F megújítása mellett tették le a voksukat a Honda fejlesztői. Nem is szerénykedtek, a meglévő motorjuk kellően agilis, modern vonalvezetésű és a márkához híven megbízható volt, mégis a konkurencia térnyerésének megakadályozása érdekében kellett az újdonság.
A megjelenés nem sokat változott, mégis egy sor érdekes kiegészítéssel kerül a boltokba a csupasz 500-as. A LED világítás mostanra uralkodóvá vált, és vészfék asszisztens is az alapfelszerelés részét képezi. Ez a rendszer hirtelen fékezés esetén a fék lámpa folyamatos fényét megszaggatva, és a vészvillogót bekapcsolva tudatja a mögöttünk haladóval, hogy erőteljesen lassulunk.
Erre nézve az első kerékre szerelt dupla tárcsafék és a hátsó szimpla a garancia, valóban igen rövid fékutakat lehet produkálni az ABS-szel együtt. Menet közben ami igazán feltűnő, az a futómű finomsága, ami gond nélkül nyeli el a rosszabb utak egyenetlenségeit is. Már azt hittem ezen a téren nem lesz előre lépés a költséghatékonyság miatt, de szerencsére vélekedésem nem bizonyult helyesnek.
A fordított első teleszkóp villa és az új hátsó lengővilla telitalálatnak bizonyult a súlypont eltolásával együtt. A motor kezelhető, könnyű kezelni, és kifejezetten élvezetes vele a közlekedés. Két személyes utazásra is sort kerítettünk, de ahogy ezt már az előző modellnél is megállapítottam, nem igazán alkalmas hosszútávú utazásra a hátsó ülés.
A menetdinamika utassal sem romlott, olyan érzésem volt, mintha észre sem venné a motor a plusz terhelést. Ilyenkor kicsit sajnálom, hogy a hátsó ülés ergonómiája nem támogatja a páros túrázást. Elől viszont teljesen rendben van minden, a kicsit sportosan felhúzott lábtartók ellenére sem éreztem „gugolósnak” a testtartást, sőt a kónuszos kormány széles fogása kifejezetten kedvező volt számomra.
Nyílván szélvédelemről nem beszélhetünk ennél a modellnél, lehet kapaszkodni a kormányba és feszülni a szélben menet közben. Menni pedig tud, a közel 48 lóerő dinamikusan mozgatja a gépet, persze ehhez kellett egy kis „babrikálás” a befecskendező rendszernél, de az eredmény magáért beszél.
Az előző kiadáshoz képest a használható fordulatszám tartományban sosem érezni, hogy gyengélkedne az erőforrás.
A hétköznapokban ez azt jelenti, hogy 50-nel hatodikban elgurul 2000-es fordulaton, ráhúzva a gázt gyorsulni kezd és a 130-as tempót 6200-nál el is érjük. A motor hangja a gyári kipufogóval is jó, a visszafogott durrogások egy-egy gáz elvételnél igazán szív melengetőek, még ha nem is ér föl a nyitott kipufogós tuning dobokéhoz, cserébe a kibocsátás a kor elvárásainak megfelelő.
Napi ingázásom során autópálya-autóút-országút-főváros kombinációjában az átlag fogyasztás 3,8 és 3,9 liter között mozgott attól függően, mennyi volt az autópálya szakasz. Az „újra hangolásnak” köszönhetően sikerült alacsonyabb értéket elérni, pedig maximálisan kihasználtam az adott útszakaszokra engedélyezett sebességhatárokat.
Akkor most nézzük, hogy ezek után milyen piaci körülmények közé érkezett kis hazánkban a Honda újdonsága? A kínai gyártók számos modellt fejlesztettek az utóbbi időben az A2-es vezetői engedély kategória teljesítmény határára figyelemmel, nem elhanyagolva az európai vásárlói elvárásokat sem.
Azonban a Honda ügyesen árazta az új modellt, és talán a legjobb ár-érték arányú modellt dobta a piacra az új CB 500 F-fel. Ezek után nem csodálom, ha némi várakozási időbe telik mire az új tulajdonos a nyeregbe pattanhat.
Szöveg és kép: Buny