Van olyan az ember életében, amikor az előre haladás érdekében vissza kell lépni pár lépést, hogy utána nekifutva nagyobb lendülettel lehessen célt érni. Valami ilyesmi történt, amikor a Kappa rendszerrel felszerelt Kawasaki eladása mellett döntöttünk. A vételárból finanszírozni kellett egy ingatlan beruházást, konkrétan egy garázs bontását és kerítés építést, a későbbi családon belüli viták elkerülése érdekében. Tehát a motor vételárának egy részét invesztáltuk, aminek megtérülése csak évek, esetleg évtized múlva kamatozik majd, cserébe nem volt motorunk.
Ebben a helyzetben először robogóra gondoltunk, meg is vettük a Gilera Nexus-t, felszereltük dobozokkal, de nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, ezért az eladása mellett döntöttünk. A Shad dobozokat vitték a motorral együtt, bár a vevőnek nem volt igazán szüksége rá, de az összkép annyira megragadta, hogy nem hagyta nálam.
Anyagilag jobban jártam volna, ha külön értékesítem, a Nexus csoportban már nyújtottak be rá igényt, ha megválnék a motortól. A Kawasaki is úgy ment el, hogy a doboztartók rajta maradtak. Ott annyival volt nagyobb szerencsém, hogy a dobozokat külön el tudtam adni egy hét alatt. A tervünk továbbra is az volt, hogy hosszabb túrákra fogjuk nyáron használni a leendő motort, de mindenképpen két személy számára megfelelő kényelemmel kellett rendelkeznie, ez alapvetés volt. Mivel nem vagyok teljesítmény fetisiszta, a komfort mellett a jármű tömegével sem szerettem volna küzdeni, és a klasszikus felépítésű motorok jönnek be, ezért ilyen típusok között keresgéltem.
Aki szeretett volna már ezen elvárásoknak megfelelő motort venni 800.000,- Ft környékén 2020-ban, az tudja, hogy nem kis fába vág a fejsze. Főleg akkor, ha még kevés kilométert szeretne benne tudni, szervizkönyvvel is rendelkezzen, lehetőleg idehaza legyen forgalomban új korától és az ár tekintetében az ingyen vagy annál olcsóbban elv érvényesüljön. Tudom igényes vagyok, de végül Székesfehérváron a Honda márkakereskedésben találtam rá egy CBF500-as motorra, ami enyhe esési sérülésektől eltekintve, megfelelt az igényeknek. A gyári hátsó dobozon kívül más nem szolgálta a csomagszállítást, tehát el kellett gondolkodni a kapacitás bővítésén. A gyári doboz nem fogad be két zárt sisakot, ezért tartóval együtt eladtam.
A befolyt összeget visszaforgattam egy kínai (Wanshile) hátsó dobozba, ami „megtévesztésig“ hasonlít egy Givi Simply E470 típusú kofferra. Ezt a kínai „reprodukciót“ használtam a Kawasakin is, összességében pozitívak voltak a tapasztalataim, két olasz út során is tisztességgel helyt állt, és nagy előnye, hogy a Givi-Kappa Monolock rendszerű platnikra átalakítás nélkül rögzíthető. Ez utóbbi azért fontos, mert a CBF-re nem vásároltam ilyen alapot, a kínai lemezt rögzítettem a gyári csomagtartóra, de az idő próbáját nem állta ki. A vékony lemez a dobozt, az abban elhelyezett dolgok tömegét a menet dinamikával fűszerezve nem bírta, és elnyíródott, tört a könnyítéseknél. Próbálkoztam lemez betétek behegesztésével, de az eredmény ugyanaz volt.
Egyik barátomtól kaptam egy műanyag Monolock talpat, ezek után minden platnival kapcsolatos probléma meg is szűnt. Javaslatom, aki ilyen hátsó dobozban gondolkodik, kalkuláljon hozzá egy Givi-Kappa tartót, még így is méltányos költségek érhetők el. Bár ettől még a dobozba szerelt rögzítésre szolgáló fém záróalkatrész merevsége nem lesz tökéletes. Ezt onnan lehet észrevenni, hogy a doboz a tartón a zárnál megemelve hajlamos néhány millimétert emelkedni, amit menet közben zörgő hang kísér. Ezt hallva időközönként leveszem a dobozt és egy „dorni“ – kalapács összhatását kihasználva, néhány erőteljes ütéssel „visszaállítom“ az eredeti állapotot, és a doboz újra mozgás mentesen rögzül a helyén. Ennyi nekem belefér a kedvező árra tekintettel. Azonban oldal doboz még sehol nem volt, amikor szembe jött velem egy hirdetés, miszerint a Wanshile dobozokat csak „felpattintod“ és már mehetsz is.
A dobozokra költhető keret szűkössége miatt el is gondolkodtam ezen egy kicsit. Aztán a fentiekben írtak miatt, nem bíztam az oldal dobozok rögzítését a kínai, nem túl stílusos lemez tartóra. Vásároltam CBF specifikus Givi oldaldoboz tartókat 30.000 Ft alatt (2020.!), és felszereltem a motorra. Ezek után szereztem be a pénzügyi tudatosság-fokozatosság (nem volt rá azonnal keret) figyelembe vételével az oldalra szánt dobozokat. Ezek szintén Wanshile néven futó termékek, „megszólalásig“ hasonlatosak a Givi-Kappa E360 típushoz. Azonban a reklámban olvasott „csak felpattintod“ itt már egy kicsit sántított. Az oldaldoboz tartókkal együtt megkaptam az eredeti Givi „zár nyelveket“. Ez a trapézgúla alakú alkatrész a rögzítési pontoknál 40 mm széles, igen ám, de a kínai doboz befogadó része 35 mm csak.
Megvizsgálva a „nyelvet“ arra jutottam, hogy oldalanként 2,5 mm lecsiszolásával alkalmassá tudom tenni a rögzítésre, hiszen a dobozokhoz kapott lemez tartók kialakítása hasonló a Givi-Kappa által gyártott öntött verzióhoz, egyedül a szélességi méretekben nem egyezett. Sarokcsiszolóba fogott csiszolótárcsával – a rögzítéshez szükséges menetfurat melletti anyagvastagság megtartásának figyelembevételével – kialakítottam a zárnyelvet a doboz rögzítéshez. Persze a felpattintás még mindig álom maradt, mert a kínaiak anyagválasztása elmarad európai mintájukhoz képest. A záráshoz használt fémlemez anyaga a zárónyelv kúp részén nem nyomódik be annyira, hogy a rögzítéshez szükséges mart fészekhez felcsússzon, és ott a rugó ellenében a fészekben megakadva reteszeljen.
Már majdnem elhajlítottam a lemezt, amikor rájöttem, hogy az oldáshoz használt központi gomb lenyomva tartásával a megfelelő helyzetbe hozhatom a zárnyelvet és a rögzítőlemezt. Így a fészekbe beült lemez kellően tartja a dobozt leesés ellen, amihez hozzájárul az is, hogy a Monokey tartók alsó gomba alakú tartó füleinek furat középtávolsága nem egyezik meg teljesen a Wanshile dobozok alsó kialakításával. A kettő között milliméteres különbség van csak, amit a műanyag rugalmassága kompenzál, cserébe kicsit szorosan illeszkedik, ami segít megfelelő pozícióban tartani a dobozt. Itthon néhány túrán teszteltük a rendszert, majd 2021-ben közel 3000 km-es túrára indultunk a motorral Olaszországba. A körutazásunk során minden alkalommal három dobozzal közlekedtünk, mert az oldal dobozokba raktuk a kabátokat, a felsőbe a sisakok kerültek a megállások alkalmával.
Egyszer sem mozogtak, nem nyíltak ki, és funkciójukat tökéletesen betöltötték. Hazafelé Szlovéniában 250 km-t tettünk meg szakadó esőben – a maximális sebességünk 100-110 km/ó volt az autópályán, mert az eső, a járművek által felvert víz és pára miatt meglehetősen korlátozottak voltak a látási és a gumi tapadási viszonyok. Átérve a magyar határon megálltunk átázott ruhánkat szárazra cserélni, és a dobozok nyitásakor derült ki, hogy vízzárás tekintetében is jól vizsgáztak a Kínában gyártott koffereink. Időközben megváltunk a CBF-től, mert a családban valakinek „hirtelen nagy szüksége lett“ egy kezdő motorra. Az oldaldobozokra nem tartott igényt az új tulajdonos, így az utódnak vásárolt motorral együtt hozzánk került A-Pro doboz átkerült a Hondára, én megtartottam mindhárom dobozt. Majd kezdtem elölről a vadászatot a hátsó és oldaldoboztartókra az új típushoz. Már ezek is megvannak, így továbbra is bízva az eddigi „fejlesztésben“, a kínai dobozokkal túrázunk jövőre egy másik motor nyergében.
Szöveg és kép: Buny