Legutóbb két éve volt szerencsém kipróbálni a CB sorozat utcai 500-as kiadását, akkori élményeim már halványodtak, ezért idén ismét éltem a lehetőséggel egy próba erejéig. Az időközben Hornet nevet felvett modell, azonban maradt ugyanaz a jó indulatú, hétköznapi motorozásra alkalmas jármű, amit elődjében már megismerhettem.
A technikai adatokról és a fontosabb változásokról már beszámoltam, most inkább a benyomásaimat és tapasztalataimat szeretném röviden összefoglalni.
A típus jól ismert, az erőforrás a kibocsátási előírások szigorodása ellenére is tudja, az A2-es vezetői engedély kategória csúcsát jelentő, 48 lóerős teljesítmény közeli értéket produkálni. A hétköznapi életben ez nagyjából majdnem mindenre elég, legyen szó autópályás haladásról, országúti cirkálásról vagy nagyvárosi közlekedésről.
Bárhová tévedtem, sosem éreztem, hogy szégyenkeznem kellene a motor teljesítménye, dinamikája vagy kezelhetősége miatt. Az ülés puritán, kemény, mégis elég hosszú időt lehet rajta eltölteni, míg megjelenik az érzés, hogy ideje volna kicsit megállni és sétálni. A formaterv követi a nagyobb testvér által kijelölt irányt, csak éppen minden egy mérettel kisebb. Ez hátrányként semmiképpen nem róható fel, sőt kezes, könnyű motort keresőknek kifejezetten jól jöhet ez a tulajdonsága.
A futómű hangolására nem lehet panasz, a sportos kemény és a lágy hajókázós túra beállítás között sikerült megtalálni a középutat, bár egy kicsit a sport felé hajlónak nevezném az alapbeállítást. Ezúttal szerencsém volt, mert sikerült „borsószem királykisasszonyt” rávennem a hátsó ülés próbájára, ami nála nagy eredmény, hiszen kibírt a fagylaltozóig 18 km-t és vissza ugyanennyit. Elmondása szerint 50 felett már nincs olyan sportos hátsója az embernek, ami ezt az ülés méretet és keménységet hosszútávon elviselné.
Ennek a korosztálynak ezt a motort, ilyen felhasználásra, nem ajánlaná. A hátsó lábtartók is elég magasra kerültek, a farokidom kiszélesedése sem kedvez az utas üléspozíciójának. Ez még inkább negatív irányba befolyásolta a komfort érzetét, ezért a hosszútávú tesztelésről lemondott. Amúgy két személlyel is elég jól gyorsul a motor, még autópálya tempónál sem éreztem lanyhulást a teljesítmény leadásban az engedélyezett sebesség határok között. Rövid kis kiruccanásunk után magam maradtam a motoron, és naponta ingáztam országút-autópálya-város útvonalon, és meglepett a benzinszintjelző gyors esése a függőleges skálán.
Tankolásom alkalmával számoltam, és az eredmény nem nyugtatott meg, 5 liter körüli értéket kaptam. Úgy emlékeztem, hogy ennél már az előd is kevesebbet evett száz kilométeren, legalább egy literrel. Euztán már nem volt alkalmam egy újabb teletankolással igazolni az előző mérésemet. Az új megjelenésű műszerfalon a számszerű értékek megjelenítését felváltotta egy diagram, ezen a 0-tól 4-ig terjedő skála mutatja a pillanatnyi fogyasztási értéket literben. Nálam ez valamiért mindig elérte a maximális értéket, ezért úgy gondolom számításom nem volt helytelen.
Szélvédelemről ennél a motornál keveset beszélhetünk, vitorlaként feszültem a menetszélben, ez is közrejátszhatott a magas fogyasztási érték kialakulásában. Az úttartásról nem lehet rosszat mondani, a felszerelt abroncsokkal jó kanyarodási tulajdonságokat mutatott végig. Az elektronika ebben a kategóriában is egyre inkább teret nyer, újdonság a letölthető Honda RoadSync alkalmazás, amelynek segítségével az okostelefon csatlakoztatható a motorkerékpárhoz. A telefon kezeléséhez szükséges információk mellett, navigáció is megjeleníthető a kijelzőn. Egyszerű nyilak és feliratok formájában tájékoztat a rendszer a helyes útirányról.
A csatlakozás viszonylag egyszerű, bár a hangvezérelt keresés nekem kicsit idegen, talán a hagyományos begépeléses célpont kiválasztásra is lehetőséget adtam volna. Mással nem kísérleteztem az idő rövidsége miatt, talán majd a következő gépen nekifuthatok ennek újra.
Szöveg és kép: Buny