A megvásárlás óta mentünk már közel 1500 kilométert, ideje volt egy hosszabb hétvégén tesztelni a Beverly túra képességeit. Pannonhalma és Győr volt a cél, egy szombat reggelen felkerekedtünk, és neki vágtunk a Dunántúlnak. A túra leírás egy későbbi időpontban olvasható lesz ezeken a hasábokon, most
technikai szempontból közelítem meg az utazás tapasztalatait.

A motor két személlyel, némi csomaggal tette a dolgát, míg Pannonhalmán az Apátságtól lefelé ereszkedve a parkoló felé, az első fék befogott. Arra gyanakodtam, hogy „hanyag, nem törődöm” módon nem foglalkoztam a fékekkel, és most ennek a levét iszom.

Körbe jártuk az arborétumot, megnéztük az Apátságot, és indultunk volna a szállás felé, amikor néhány óra elteltével még mindig fogott a fék. Nyilván megszorult a dugattyú a munkahengerben, és ez okozza a problémát, gondoltam magamban. Ezért lassú menet közben néha ráhúztam az első fékkarra, hátha a nyomás következtében mozdul valamerre, és elengedi a tárcsát. Be is jött. Cserébe nem volt tovább első fékem, a fékkar könnyed behúzására nem történt semmi, a motor ugyanolyan lendülettel haladt tovább. A bal oldali fékkar még ott van, majd hátsó fékkel megoldom a mai napot, holnap majd meglátjuk mit tudok kezdeni a jelenséggel. Nagy meglepetésemre, reggel a motorhoz lépve a jobb oldali fékkar újra régi keménységével nyugtalanított tovább. Úgyis bevásárolni indultunk, legalább tesztelhetem menet közben. Üres útszakaszon gyorsítottam, majd fékezés és tökéletes fékhatás volt az eredmény.

Ez örömteli, de egyszer már elment, most mitől jött vissza, és vajon mikor fog újra elmenni? A túra vasárnapi szakaszán, és haza felé semmi rendellenességet nem produkált. Hiába, egy jó motor mindig hazaviszi az embert. Hétköznap este úgysincs semmi dolga az embernek, szereljünk féket!:) A „vidéki házba” gyűjtöttem a javításhoz szükséges szerszámokat, eszközöket, és a bal oldali tárcsánál kezdtem a vizsgálódást, ugyanis haza érkezésünkkor ez volt a leghűvösebb tárcsa a három közül. Leszedtem a féknyerget, kivettem a betéteket, elég jó állapotban voltak. Vissza nyomkodtam a dugattyúkat, ráhúztam az első fékre, és nem történt semmi. Abban a pillanatban úgy éreztem megvan a hiba oka. Lebontottam a plexiket, a műszerfalat, hogy hozzáférjek a főfékhengerhez. Elkezdtem végig követni a  fékvezetékeket, de a sárvédő mögött a bal oldali eltűnt az első idomban. Akkor azt is levettem, hogy jobban lássak. Na, ekkor jött a meglepetés! Be kell valljam egyszerűbb lett volna olvasnom, mint szerelni, de én is hibázhatok. 🙂 Szóval a megfejtés az, hogy a bal oldali fékkartól egy fékerő elosztó szerű alkatrészbe csatlakozik a vezeték, innen megy tovább két kivezetésen a fékolaj a bal oldali első féknyereghez, illetve a hátsóhoz.

A bal oldali fékkar működtetésével sikerült a bal első munkahengert mozgásra bírni, szépen jártak a dugattyúk, ezért az összeszerelés mellett döntöttem. Így utólag elmondhatom, meglehetősen furcsa volt, hogy a bal fékkar behúzására sokkal jobb volt a lassulás, mint a jobb oldalira, mégsem gondoltam integrált rendszerre. Legalább ezt is tudom most már, így egyszerűbb lesz a másik oldal hibáját feltárni. Leszedtem a jobb oldali féknyerget, kivettem a betéteket, már a végüket járták, de amíg nem jön meg az új, addig kibírják. Féktisztító, dugattyú járatás, minden működött. Nem volt más hátra, fékolaj csere. Kipumpálom a régi – érdekesen gél közeli állapotú, enyhén piros – „cuccot”, majd feltöltöm a gyár által megadott DOT 4-es folyadékkal. Addig pumpálom nyitott légtelenítővel, míg alul meg nem jelenik az új folyadék. Kezdem a légtelenítést, alul elzár, pumpál, kienged, folyadék jön ki, felül buborékok. Pumpálok, nyitok, zárok, azonban a fékkar nem keményedik fel, és hiába nyitogatom az alsó légtelenítő csavart, a folyadék a főfékhenger tartályában nem apad.

Ezt a „hatalmas” mennyiséget hamar keresztül lehetne pumpálni a rendszeren, mégsem mozdul a folyadék egy idő után semerre. Leszereltem a főfékhengert, lekötöttem a fékvezetéket, kiöntöttem a folyadékot és szárazon megpróbáltam, hogy nyom-e? Nagyjából semmi volt az eredmény. Aznapra befejeződött a szerelés, átvette helyét az internetes keresés. A „Beverly 500 főfékhenger” keresés nem sok eredményt hozott, németül sem. Másnap megvártam a bontók nyitását, addigra elektronikus levélben érdeklődtem az alkatrész léte és ára felől. Délelőttig nem jött válasz, ezért telefonon is próbálkoztam. Az egyik helyen délután már átvehető volt, a másik szabadság miatt csak néhány napos késéssel tudta volna küldeni az alkatrészt 7.000,- Ft-ért. Minél előbb szerettem volna egyben látni a motor elejét, ezért a 15.000 Ft-os ajánlat mellett döntöttem. Fékben nem szeretem a használt dolgokat, de új csak rendelésre van a márkakereskedésben 63.000,- Ft-ért. Tudtam kompromisszumot kötni a bontottal. Délután újra magamra öltöttem „játszós ruhámat”, és felszereltem szerzeményemet. Kezdődött elölről a légtelenítési procedúra, de valahogy csak nem akart felkeményedni a fék. A kormányhoz közel fogott ugyan valamit, de a motort behúzott fékkel, némi erőfeszítés árán el tudtam tolni. Ismét sikertelenül zárult a napi szerelési etap. Azért hozzáértő gépész mérnök barátomnál érdeklődtem, hasonló tapasztalatokkal rendelkezik-e, mire megnyugtatott a CBR 1000-nél látott már ilyet.

Az MZ, 6 pumpálás után kemény volt, viszont másnap ugyanúgy tudott folyni, pedig elméletileg az is valaha Brembo volt, mint a Piaggio fék. Nem tudtam hozzányúlni a motorhoz a következő napokban, de minden este ellenőriztem, hátha „magától” felszálltak a légbuborékok a rendszerben. De nem. Időközben rendeltem fékbetétet, komoly 2700,- Ft-ért (kedvezménnyel). Ha itt van „gusztus 20.”, kedvem támadt újra féket szerelni. A betét cserével kezdtem, majd felkészültem, egy fél literes flakon tartalmát átpumpálom a rendszeren, ha az kell, hogy ismét felkeményedjen a fékkar. Persze, megérezte a rendszer elszántságomat, és a harmadik fékkar mozdulatnál elkezdett keményedni. Talán az időközben beszerzett 11-es csillag-villás kulccsal könnyebb volt a légtelenítő nyitása, zárása, mint a kitágult régi villás kulccsal, és ez is hozzájárult a 20 perces részidő eléréséhez. Kimentem az utcára, megvasaltam az új betéteket, és most az esőt nézve az ablakon át, arra várok, hogy mehessünk már egy nagyobb kört, hogy a fékezési szokásaimat átalakítva kipróbáljam a robogómat. 🙂

Szöveg és kép: Buny