Szépen csendben eltelt egy év a Beverly megvásárlása óta. Annyira rákaptunk a robogózásra, hogy minden rosszalló pillantás ellenére, bátran vállaljuk továbbra is döntésünket. Az eltelt egy év, és a közel 4000 km futás alatt szerzett tapasztalataim nem voltak negatívak, ezért további beruházások mellett döntöttem. Az első volt, hogy a szakadó félben lévő ülés kárpitját újra cseréljük.

A motorosok saját gépeiken keresztül jelenítik meg belső énjüket, ezért nem hagyhattam meg a fekete műbőr huzatot, valami egyedi kellett ide.

Néhány elektronikus levél váltást követően, a kivitelezést a motorkarpit.hu-ra bíztam. Az ülés leadásánál kiválasztottam a színt, megbeszéltük a betéteket, és türelmesen vártam a telefon hívást, ami napokon belül be is futott. Kíváncsian nézegettem az elkészült nyerget, és a megjelenésből éreztem a legjobb helyre került az ülés. Még kaptam néhány információt a kijavított szivacs bélésről, kifizettem a kért 22.000,- Ft-ot, és száguldottam haza, hogy a helyére illesszem, és lássam az összképet. Jó ötlet volt piros mintás anyagot választani, bár egy kicsit féltem tőle.

Az „ülés próba” tovább erősítette döntésem helyességét, a vezető ülés „hegyének” felemelése és az új szivacs tömés alkalmazása kényelmesebbé tette a nyerget. Utasom sem panaszkodott. Az őszi motorozások ritkultak, közben elköltöztem, a Beverly az új „lakás” fűtött garázsában várta a jobb időt. A tavaszi első kigurulás alkalmával ismét szembesültem a ténnyel, hogy kanyarokban elég billegősen viselkedik alattam a motor. A gumik kopás határon voltak, ezért a cseréjük mellett döntöttem. A Metzeler páros helyére Continental került, a költség hatékonyság jegyében. Biztos nagyon jó gumi a Metzeler, de nekem eddig sose jött be, hiába ízlések és pofonok különböznek. A gumi páros megérkezett, hívtam kedvenc gumisomat, de nem vállalták már a szerelést.

—

Pedig Sárkányék elég korrekt árakon dolgoztak, és nem ijedtek meg, ha egy kereket ki kell szerelni a motorból. Magad uram, ha szolgád nincs mondás alapján, neki kezdtem a hátsó kerék kiszerelésének. A tapasztalatok alapján már jó előre tanulmányoztam a szerelési utasítást, hogy ne érjen meglepetés. A hátsó kerék „kiépítése” viszonylag egyszerű mutatvány, ha az ember egy jól felszerelt műhelyben , megfelelő szerszám „háttérrel” áll neki a műveletnek. Nekem a költözésből még hátra maradt dobozok között, ládákban kutakodva kellett a szükséges szerszámokat összeszednem. Még szerencse, hogy nem telt el sok idő az összepakolás óta, így emlékeimben felsejlett, hogy melyik dobozban kell keresnem. Az első akadály a kipufogót tartó csavaroknál kezdődött. A torx készletemből ez a méret hiányzott, hát egy egész készlettel egészítettem ki a szerszám kollekciómat. Nagy nehezen megindultak a csavarok. Már tudtam, hogy megjelenés ide, megjelenés oda, ezek a csavarok nem kerülnek vissza. Egy hatlapfejű lehet, hogy nem ennyire elegáns, viszont szerelésnél praktikusabb. A dobot leemelve hozzáférhetővé vált a hátsó öntvény „váz elem”. Jobb szó most nem jutott eszembe, mert fix rögzítése miatt lengő villának nem nevezhető. Ennek az alkatrésznek a dolga, hogy megtámassza a jobb oldali hátsó teleszkópot, és a benne elhelyezett csapágy révén megfelelő támasztást és vezetést biztosítson a hátsó tengelynek. A motoroktól eltérően, itt a tengely forog, ezért a vége az anyán kívül külön biztosítást is kapott.

A rögzítések eltávolítása után egy méretes csapágy lehúzó segítségével lehet levenni ezt az alkatrészt. Viszonylag elég könnyen ment a dolog, bár az útszélén ezt a mutatványt elég nehéz előadni a megfelelő célszerszám hiányában, ugyanis ki indul el motorozni egy 30 centi hosszú csapágy lehúzóval? Tehát megállapítottam, ha defektem lesz egyszer, akkor a tolás mellett, a tréler lehet csak a gyors és célravezető megoldás. A leszedéshez adalékként annyit, hogy a blokknál található két anya eltávolítása után a tőcsavarokon is húzni kell kifelé az alkatrészt párhuzamosan a csapágy lehúzóval végzett művelet közben, nehogy befeszüljön, és ne jöjjön le. A levétel után ellenőriztem a házban található zárt csapágyat, de nem volt lógása, ezért további üzemelésre alkalmasnak nyilvánítottam. A tengelyen van még egy távtartó, ez is lekerült, és már hozzáférhetővé vált a kereket rögzítő öt darab csavar. Négy ebből egységes hatlapfejű, szélesített alsó peremmel rendelkező volt, egy imbusz. Ez utóbbival kezdtem, és tudtam, hogy ez a leggyengébb pont. Valamiért ezt cserélhették, de miért pont ilyenre? Az öntvény házban lévő menet és az acél csavar közötti anyagtulajdonság különbözet adta összerohadási tényező manifesztálódott egy belső hatszögből kör alakúvá váló csavarfejjé, hiába fújtam a létező összes lazító anyaggal. Pedig elmentem újabb szerszámot vásárolni, a profi crovára illeszthető imbusz profilja mit sem változott próbálkozásaim után, hiába a csavar volt a gyengébb láncszem. Ekkor újabb kotorászás kezdődött, mert a „Modern Talking”-ból kiindulva, annak idején beszereztem egy csavar kihajtó készletet. Ez is logikus gondolkodás mentén visszakövetve a pakolási folyamatot, egy századik ládából előkerült.

A csavar kifúrásához a rozsdamentes acélhoz vásárolt különleges keménységű fúrókat vettem elő, mert amennyiben nem elég élesek a normál fúrók, a köszörű a hátsó terasz oldal falánál álló szoba bútor egyik belső polcán van, előtte néhány kihúzható ágy és konyhabútor sortól jól eltakarva. Élezés kizárva. Éreztem, hogy kívánja a „testyem” ezt a kihívást. 🙂 A másik nagy előnye ezeknek a fúróknak, hogy a normál acél csavarokat erőlködés nélkül forgácsolják. Ez nagy előny, ha az ember egy hungarocell darabon ül terpeszben, a jobb  lába a kerék és a közép állvány között, a bal lába a kerék mögött, és a hátát a könyvekkel teli, két méter magasan egymásra pakolt karton dobozok támasztják. A fúrás rettentő jól sikerült, de azért még néhány percet kotortam, hogy megtaláljam a menetfúró készletet, arra az esetre, ha ebben a „gyerek játszós” pózban nem sikerülne teljesen párhuzamosan fúrnom a csavar közép vonalával. Mindezt könyökkel hasba támasztva, hogy a lassú fordulathoz biztosítani tudjam a megfelelő nyomás vektort is. 🙂 Kifúrtam. A kihajtó szépen kitekerte a csavart, és szerencsémre a menet sem sérült az agyban. A másik négy csavart is kiszedtem, ehhez azért kellett Hajnal is, mert a féket valakinek markolnia kell közben, hogy a kerék egy helyben álljon. Akkor már csak az első kereket kell kiszedni, és lehet menni a gumishoz. Ez azért jóval egyszerűbb művelet, nem véletlen hagytam a végére. Amíg a gumik lekerülnek a felniről, neki láttam, és kicseréltem a hátsó féktárcsát és betéteket, talán így a legegyszerűbb.

A tárcsa nem a kerékre, hanem egy külön konzolra van szerelve, ami a hátsó tengely „ricnis” részéhez kapcsolódik. Néhány jól irányzott gumikalapács ütés, és lenn volt ez is. Csere, összeszerelés fordított sorrendben, az új gumival szerelt kerék vissza, a kifúrt csavar helyére hatlapfejű került, és a hasonló „balesetek” megelőzése érdekében a kerékcsavarok menetes részét zsírba mártva helyeztem vissza. Felment a tartó konzol, anya helyén, az új betét égtelen hanggal karistol, de úgy döntöttem, majd bekopik. Kipufogó vissza, új csavarokkal, és nézzük mit tudnak az új abroncsok? A gumi csere alkalmával extráztam, és az első felnibe hajlított réz szelepet tetettem, hogy jobban hozzá lehessen férni, és a féktárcsával ne kenjem össze állandóan a kezem, ha ellenőrzöm a légnyomást. Az első benyomásaim alapján már időszerű volt a gumi csere, teljesen megváltozott a motor viselkedése, sokkal mélyebbre dönthető, nem billeg. Azt hiszem most még inkább élvezem a vezetést. 🙂 Néhány adat a költségekről: a Continental abroncsokat webáruházból rendeltem, ők voltak a legolcsóbbak, szállítással együtt 26.000,- Ft-ot fizettem értük, a féktárcsa és betét 15.000,- Ft körüli összeget emésztett fel a Motoroázisnál, a gumik szerelése, centírozása, új szelepekkel 7500,- Ft volt.

A szerelést rohadt drágának találtam, lehet a „vidéki viszonylat” miatt ennyi. A vásárolt szerszámokkal együtt közel 50.000,- Ft-ba és két napba került (vásárlásokkal együtt) a karbantartás. A futás teljesítmény alapján még nem kéne, de eltelt egy év,
ezért a polcon árválkodó 7 deciliter olaj mellé vettem még egy litert, egy Champion olajszűrőt a kettőt együtt (kedvezménnyel) 3000,- Ft-ért, és még a nagy „menetelések” előtt ezt is lecseréltem. A túra alkalmasság növelése érdekében vásároltam alig használt, merev oldalfalas nyeregtáskákat a neten 13.000,- Ft-ért, és a gyári doboztartónak kihagyott, vázon található 8-as furatot felhasználva, egy rozsdamentes „kampót” készített Furfarag, amit innen is külön köszönök neki! Így a táskák „lifegése”
megszüntethető, mert a táskán található hátsó hevederrel rögzíteni lehet.
Na, mikor lesz az első túra? 🙂

Szöveg és kép: Buny