Az első TMAX teszt óta elmondható, hogy szerelmes lettem. Volt idő, amikor távol tudtam tartani magamtól az érzést, de néha fellángolt. Most így pár évvel a megismerkedésünk után, élénken él bennem az akkori néhány nap emléke, amit együtt töltöttünk. Alig vártam tehát, hogy az idei modellel ismét felidézhessem azt a szép időt. Amikor megláttam ennyi év után újra, kicsit furcsa volt, hogy
„termetesebb” lett.

Innen aztán nem volt megállás, eszembe jutott, milyen az, amikor az ember elmegy egy osztálytalálkozóra, és a régen a karcsú, csinos osztálytársnőjét megpillantja néhány mérettel nagyobb ruhájában. Az eltelt évek és a gondok húzta ráncok tükrében még a mosolya a régi, és ugyanolyan mélyen néz az ember szemébe, mint akkor, mégis valami megváltozott. Abban a pillanatban megértettem miről énekelt a Hungária Duci Juci című számában 1981-ben. Bár Kovács Kati – Rock and roller című dala is eszembe jutott, ami nem teljesen ez a stílus 1974-ből, de azért szövegét tekintve rávilágít néhány párhuzamra. Elemezzük hát, mivé vált utolsó találkozásunk óta a Yamaha legnagyobb robogója:

„Úgy bírom a dumád!
Hullajó a szipkád,
Mindened tömény,
Erre bukom én.
Gyere velem, rázzuk meg
A rockabilly-t kis csibém!”

Szó se róla, az előző változat óta kicsit szélesedett az eleje, ahogy a tank környékén, és az ülés mellett is dudorodnak az idomok. Furcsállottam, hogy annak idején mindkét lábam teli talppal leért, most meg spiccelve, vagy csak az egyik lábbal lehet elérni 175 cm magassággal a talajt.

Pedig a 800 mm-es nyereg magasság ezt nem indokolná, ezért gyanakszom a derék tájon megjelent „úszógumi”-ra. Elinduláskor jobb a békesség, még akkor is, ha csak éppen több, mint 46 lóerő áll rendelkezésünkre. Azt már más robogó kapcsán tapasztaltam, hogy a kisebb teljesítmény és az automata váltóval optimalizált forgatónyomaték többet jelent, mint a nyers erő. Nyomatékban pedig nincs hiány, 53 Nm-t szolgáltat 5250-es fordulatszámon, ami azt sejteti, hogy években mérve elég hosszú útra tervezték a blokkot.

Autópályán nem lehet zavarba hozni, az országúton kifejezetten elemében van, és a város sem jelent neki kihívást. Meglepően keveset fogyasztott, a vegyes használat során 4,2 liter benzint alakított át élménnyé. Ez az adat automata váltót, menet teljesítményt tekintve kifejezetten tetszetős.

„Csinibaba, figyelj!
Nájlon blúzt viselj!
Ha pörög majd a ruhád,
Minden jampi téged imád
Ilyen szédületes jó bulát
Még nem pipált a nagy világ.”

A rengeteg extra, amivel a DX rendelkezik, komoly túra robogóvá avatja, és ėrthetővé válik, miért kellett a „ruháját” szélesebbre méretezni. A szélvédelem a lábnál tökéletes, inkább előre helyeztem a lábaim, és derekamat támasztottam a lépcsős nyeregnek, ez volt a legtökéletesebb pozíció az utazáshoz. Az autópályán az elektromosan állítható szélvédővel voltam eleinte elfoglalva, majd megtalálva a legoptimálisabb beállítást, ismét az utazás élményére koncentráltam.

A kánikulában nem volt késztetésem a markolat és ülés fűtés kipróbálására, de a sport fokozat által biztosított gyorsulás az előzések során meggyőzött arról, hogy a régről ismerős sportos beállítottság nem lett az enyészeté.

„Oóó Duci Juci, micsoda szexepil!
Duci Juci, száguldó automobil.
Duci Juci, miattad bezsongtam.
Duci Juci, eléd dobom magam.
Duci Juci, haláli telt pipi
Járni véled, rázni téged ez a dili.”

Napokon át ingáztam, és egyre jobban meggyőzött arról sok éve nem látott ismerősöm, hogy nekünk
volna még közös jövőnk.

Az első idom jobb oldalában található rekesz mélyén ott lapul a szivargyújtó töltő, hogy a kommunikáció és a navigáció megfelelő táplálást kapjon. Ez utóbbinak helyet csak a kormány közepén találtam, a tartozék katalógusban is inkább az okostelefonok felé kacsingat a gyártó, mint a hagyományos PNA-k felé. Mindezt a meghagyott helyből és a Yamaha által biztosított applikációkból következtettem ki, mielőtt támadások kereszttüzébe kerülök e mondat miatt.

Az elektronika nagyjából mostanra eluralt mindent, amit meg lehet oldani áramkörökkel. A kulcs elég, ha zsebben van, a megállás indulás szintén egy-egy gombnyomás. Azt csodálom, hogy a tankfedél és az ülés mechanikusan záródik. Persze ez nem baj, csak egyszerűen megjegyeztem.

„Duci Juci, a hárém szétesik.
Duci Juci, rockizzunk reggelig,
Duci Juci, karomba pörögj be,
Duci Juci, maradj örökre!
Duci Juci, valami isteni
Ez rockabilly, rockadilly, boogie, boogie go!”

Az ülés alatti rekesz befogadó képessége sokat nőtt, egy zárt sisakon kívül még az esőruhát is bepakolhatjuk, vagy bármi más fontos dolgot.

A teszt motoron volt hátsó, egy sisakos doboz, amit az ülés alatti térrel kombinálva jól ki tudtam használni. Nézegettem a motort, a bal oldala akár egy doboztartót is elviselt volna, de a jobb oldalon felhúzott kipufogó miatt, ez gyakorlatilag kivitelezhetetlenné vált. Marad a puha táska, vagy a hőformázott, aki nagy távolságok megtételére vásárolja az újdonságot. Valójában az extrákkal és a kialakítással nekem a napi ingázásra és a túrákra is tökéletesen megfelelne, formáját, műszaki megoldásait tekintve pedig az etalonnak számító Burgman 650 elé helyezi magát nálam.

Ez volt az a pont, ahol Presser Gábor szerzeménye jutott az eszembe.

„Ha egy rock and rollert kaphatnék, soha busszal nem járnék
leállna a forgalom, bámulnák a rollerom.”

Haladok az autópályán, majd sűrűsödik előttem a forgalom, a szokásos bolgár, román autószállító vontatmány bemerészkedik a belső sávba, hogy a külső sávban haladó kamionok sebességét meghaladva közelítsen végcélja felé. Ilyenkor szokott veszélyessé válni a dolog, mert a „sötét, nagy, erőtől duzzadó” gépkocsik vezetői beleállnak az előttük haladó jármű hátuljába, hogy vegyék észre, nekik mennyire fontos gyorsan előrehaladni.

Persze senki nem vált sávot jobbra két kamion közé, mert nagyjából soha nem tudna visszasorolni, ezért így haladunk konvojban 100-110 km/ó sebességgel. Most lehet a motorkerékpár adta dinamikát kihasználni. A külső sávban a teherautók közötti mindig van tér egy kis gyorsulásra. Ez nem folyamatosan a sávok váltását jelenti, ezért igazán senki nem vetheti rám a KRESZ szabályszegés keresztjét, mivel egy ilyen kocsi oszlop elejére kerülni beletelik néhány kilométerbe. Na, ilyenkor nézném meg a követési távolságot nem tartók arcát, hogy bámulják a rollerom. 🙂

„Ha egy rock and rollert kaphatnék, mindjárt hozzád szaladnék
felülhetnél leghátra, azt sem bánom, hogy ki látja.”

Mindig megemlékezek a páros motorozás élményéről, amelyet a „túrásított” TMAX széles, nagyra
méretezett hátsó üléssel támogat. A nagyot szó szerint lehet érteni, mint szélességében, mint hosszában nem hagy kívánni valót. Talán három perc kellett Hajnalnak, hogy a péntek esti BK-ra igyekezve, hátát a doboznak támasztva egy elindulásnál hirtelen erőteljesen belém „kapaszkodjon”.

Nem tagadom, szoktam néha bemutatót tartani az alattunk dübörgő gép képességeivel kapcsolatban, de ez egyáltalán nem volt ilyen helyzet. Mikor leszálltunk, akkor mondta, hogy képes volt egy pillanatra bealudni mögöttem, amit még nem tudott eldönteni, hogy a belém vetett bizalom, vagy a kényelem inspirált. 🙂 A fenti idézet kifejezetten miatta került ide, mert a „felülhetnél leghátra” a szó szoros értelmében is vonatkoztatható a TMAX ülésére. Azt mondta két lehetősége volt utazni, az első, amikor hozzám közel ült, és belém kapaszkodott, viszont így távol került a háttámlás doboztól. A másik lehetőség a doboznak támaszkodva utazni, ilyenkor a kettőnk közötti „űr” volt nagy. Bár ilyenkor sem férkőzött kettőnk közé a menetszél, hogy rontsa az utazás komfortját.

„De a rock and roller nagyon drága, nem kapni a mi utcánkba. Oh!”

Most már azt hiszem mindenki számára világossá vált, hogy telnek az évtizedek, de a dalszöveg
aktualitása mit sem változik. A csúcs kategóriás DX-ért 4.248.000,- Ft-ot kell fizetni a kereskedésekben. Aki le tud mondani az extrák egy részéről, az SX változatot 3.998.000,- Ft-ért, a „puritán” alap modellt, – ami rendelkezik kipörgésgátlóval és kulcs nélküli indítással- már 3.798.000,- Ft-ért megkaphatja. Persze árban azért a Suzuki Burgman 650 a nyerő egy millióval és 120 köbcentivel, ami nem kis különbség! Azért, ha (anyagi) lehetőségem volna rá, osztálytalálkozó nélkül is szívesen tölteném az időmet Duci Jucival… 🙂

Szöveg és kép: Buny