Előre láttuk, hogy 2019. nem lesz egyszerű év, szerettük volna a függőben lévő dolgainkat lezárni. Átszámoltuk bevételeinket és kiadásainkat, de sehogy nem jött ki a matek, ezért valamit még be kellett áldozni. A Kawasaki maradt fent a rostán, amit ugyan „hirdetgettem”, de áprilisban jött el az idő, hogy komolyan foglalkozzak az eladásával. Szerencsére a jó idő meghozta a vevőt a motorra, és hamar kiürült a garázs a megmaradt dobozok és egyéb kiegészítők értékesítése után.
A pénz a zsebemben volt, könnyen nézegettem a hirdetéseket, telefonáltam, információt gyűjtöttem, vágyakoztam. Az biztos volt, hogy ismét robogni fogunk, de a mivel még kérdéses volt.
Szűkült a kör, sajnos az árban, felszereltségben és futásteljesítményben megfelelő 650-es Burgmanok mind elkeltek pillanatok alatt. Az utolsó mozzanat a típussal kapcsolatban az volt, amikor megbeszéltem egy Suzuki kereskedővel, hogy az általuk hirdetett motor megtekintésére sort kerítek, de néhány órával lemaradtam róla, ezért más márkák felé fordultam.
A Yamaha T-Max sorozata jöhetett volna még szóba, de meglehetősen drága, ezért erről is lebeszéltem magam. Egy Honda SW-T 600-as robogó kellette magát egy márkakereskedésben, de hiába telefonáltam, hogy többet megtudjak róla, nem sikerült érdemben senkivel beszélni. Ígértek visszahívást, de azóta sem csörgött a telefonom. Tehát a potenciálisan kiszemelt darabok, már elkeltek vagy nem akarták nekem eladni. Itt tartottunk, amikor új szempont rendszerben kezdtem nézni a vásárlást.
Néhány dolgot szögezzünk le, hogy a későbbi döntésem még érthetőbb legyen. A Honda robogójai közül több nem jöhetett számításba, mert az NC Integra megjelenése nekem nem jön be, és ugyanazt a technikát az X jelölésű társmodellben olcsóbban meg lehet venni. A Kawasaki csak 300-as motorral hajtott robogót kínál, ez jelenlegi elvárásainkat figyelembe véve teljesítményben kevés. Így esett ki a 400 köbcentis kategória is a választékból.
Maradtak az olaszok, akik több verzióban kínálják ugyanazt az erőforrást, amit már volt szerencsénk megismerni a Beverly által. Elsőre az X10 volt a kiszemelt, de hiába esik nagyot az ára, valamiért mégsem jött be, mert amit megnéztem elég lelakott volt, és a hatalmas méretei sem nyűgöztek le. Lehet, hogy el kellett volna mennem Nyíregyházáig egy szép darabért, de lebeszéltem magam, mert egy millió feletti árat csak nagyon kivételes esetben szerettem volna kifizetni.
A Kymco ugyan gyárt 500 köbcentis robogót, de a külcsín és a típus ismeret hiánya miatt inkább mellőztem, ahogy a BMW-t is. Újratervezés volt soron, és a hirdetési oldal keresőjének legördülő menüjében rákattintottam a Gilera feliratra. Tudtam, hogy a sport kategóriát nem adták olcsón az olaszok, és a használtak is jól tartják az árukat, mégis egy pásztázást megér a dolog. Egy 2007-es, új köntösbe bújtatott 500-as Nexust kínáltak kevés kilométerrel. Az eladóval telefonon beszéltem, elmondta, hogy második tulajdonos, új korától hazánkban kiállított forgalmi engedéllyel rendelkezik, innentől kezdett érdekelni igazán.
Megadták a rendszámot, és a központi adatbázis információi alapján egyre közelebb kerültem a vásárlási szándékhoz. Újabb telefon és időpont egyeztetés megtekintésre, amire csak másnap kerülhetett sor. Délelőtt ismét telefonáltam, hogy biztos legyen, a kora délutáni időpontban nincs változás. De nem vette fel senki a telefont! A hirdetési oldalról is eltűnt! Dühös pánik keveredése indul. Újra tárcsázás, de csak sípolás. Kicsit összeomlottam, hiszen a 740 ezer forintos irányár a még általam szükségesnek ítélt egyéb költségekkel is, bőven a magam szabta keretben volt.
Újra nézegettem a hirdetéseket, de hasonló jó ajánlat nem akadt. Már unalomig ismert robogók kellették tovább magukat, amikor megcsörrent a telefon, és az eladó jelentkezett, hogy találkozunk délután. Egy mélygarázsból állt ki a Nexus-szal, hogy verőfényben is szemügyre vehessem. Az alsó idom törött volt, a próbaúton semmi különösre nem figyeltem fel, ezért alkudozásba kezdtünk. Nem sok kedvezményt kaptam, de megállapodtunk. Már Nexus tulajdonos voltam, amire álmomban sem gondoltam, amikor elhatároztam, hogy ismét robogóm lesz.
A motor rendben volt, olaj egész jól nézett ki, bár szerviz könyv nem volt, de magyar nyelvű használati utasítást kaptam hozzá. Megérne egy misét, hogy a gyár által kiadott kezelési útmutató és a magyar fordítás között miért van annyi különbség, de ezt már tapasztaltam a Beverly kapcsán. Tudtam, hogy nem a magyar verzióban meghatározott olajcsere periódusokhoz és olajhoz fogok ragaszkodni. Tehát közel a nyár, lassan indulunk szokásos éves szabadságunkra, de a csomagok elhelyezésére még semmilyen megoldással nem rendelkeztem.
Rövidnek nem nevezhető szereléssel megszabadítottam szerzeményemet az alsó idomtól, és kijavítottam a törést. A fekete metál fényezést nem állítottam helyre, a motor alatt pont nem látszik a matt fekete festék. A hátsó dobozra volt jelölt, a kínai gyártmány bizonyított, nekünk a Kawán is megfelelt. A Givi-Kappa Monolock rendszeréhez jól illeszkedő 48 literes doboz újonnan annyiért kapható, mint egy eredeti olasz, kissé viseltes állapotban. Próbáltam továbbra is költség hatékonyan gazdálkodni, ezért a hátsó konzolt a Shad-tól vettem meg.
A felfogatás ugyanaz, mint a Givinél, de árban kedvezőbb volt a spanyol gyár terméke. Érdekesség, hogy a Piaggio csoportnak is ők szállítják be a kiegészítőket. Nem érem be kevesebbel, nekem oldal doboz is kell! Bár hivatalosan senki nem készített ilyen kiegészítőt a Nexus-hoz, egy ügyes lakatos majd megoldja nekem ezt a problémát. Alapból megvettem a Shad oldal konzolját, ami a legolcsóbb volt a kínálatban, hiszen tudtam, hogy a két felfogatási pontot valószínűleg módosítani kell. Két kisebb méretű dobozt is megrendeltem, mert a konzol egyszerűsége mellett, az oldal dobozok megjelenése is hatással volt a döntésre.
A Givi kis dobozainak szögletes formája nem passzol a Nexus kicsit sarkos, de azért a hátsó traktusban ívelt idomaihoz, és legalább három rögzítési pontot kérnek a konzolok. A hátsó doboz tartó felszerelését magam végeztem. A csomagban kapott a furatok elkészítéséhez segítséget nyújtó sablon nem volt meggyőző, a kivágott papír lapot simán el tudtam tolni 10-20 mm-t előre-hátra a lámpa fölötti kis idom belső felületén. Négy darab 18-as furat kialakításánál – még ha a konzoltól nem is fog látszani – mégsem szerencsés egy ekkora tűrés. Ezért a tolómérős furat középpont kijelölésnél maradtam, majd kúpos fúróval tágítottam ki a végső méretre.
Aki ilyenre vállalkozik, támassza alá megfelelően az enyhén íves műanyag idomot, ha nem akar mindjárt az alkatrész piacon túrni a pótlás miatt. Tehát a felső doboz a saját adapterével a helyére került, de az oldaldoboz tartók felszereléséhez Furfarag barátom segítségét kértem, mégis rendelkezik némi tapasztalattal és megfelelő szerszámokkal. Az első próbák alapján mindkét felfogatási ponton változtatni kellett, mert elvárás volt, hogy idomot nem fúrunk meg. A csavarkötéssel rendelkező helyekhez igazítottuk a rögzítést. Alul a lábtartót magában foglaló öntvény hátsó rögzítési pontjához készítettünk toldást, majd az utas kapaszkodó első csavarkötéséhez igazítottuk és hajlítottuk a levágott konzol rögzítő fület.
Mindkét oldal megvolt, egy kis ponthegesztés, hogy ne mozduljon el, és leszerelés. Elsőre ennyi fért a rövid szombat délutáni szerelésbe. Következő héten már a hegesztett konzol várt, felszereltük, hátha „elhúzódott” a hőhatására, de nem kellett alakítani. Felraktam a dobozokat oldalra, és robogtam haza. Ha ilyen jól sikerült a kialakítás, akkor adni kell a külcsínre. Otthon leszereltem újra az oldal konzolokat, és bevittem a munkahelyemre, ahol homokszóróval letakarították a gyári festést, hogy szép felületet kapjak a felületkezeléshez. Egyszerű matt fekete spray adja a jelenlegi bevonatot, és határozottan elégedett vagyok az eredménnyel. Időközben megérkezett a Givi túra plexi és a „tanktáska”.
A három dobozzal, a tanktáskával és az ülés alatti rekesszel 130 liter felett vagyunk tároló kapacitásban. A túra plexi felszerelése egyszerű, a gyári helyére fel kell csavarozni, és kész. A lakatos munkáért, valamint a homokfúvásért nem kellett fizetnem, a matt fekete festék a műhely polcon hevert, így ezt a részt olcsón megúsztam. A kedvezményeimet figyelembe véve az oldal és felső doboz tartó konzolok, valamint a dobozok összesen 108.320,- forintba, a túra plexi és a „tanktáska” kicsit több, mint 135,- euróba került. Még így is bőven belül vagyok az általam erre szánt kereten, és már van egy útra kész olasz „sport-túra robogóm”!
Szöveg és kép: Buny