Rég járt nálam kipróbálásra olyan sportos motor, mint a CBR 650 R. Valahogy kerülöm az ilyen típusokat, szerintem egy motoron egyenes háttal, vízszintes combbal és a háttal párhuzamos alsó lábszárral kell helyet foglalni. Ebből kiindulva már a 90-es években teret nyerő sport-túra, túra-sport és a szavak egyéb variánsai által meghatározott motorok sem tudtak igazán megfogni, pedig tettem egy kísérletet ilyen motorral egy rövid időre.
Ezek a 600-as, 750-es és ezres motorok sok éven át képezték a japán gyártók kínálatának gerincét. Aztán a vásárlók más irányba kezdtek el érdeklődni, annyira nem volt már fontos nekik a teljesítmény, és az előre dőlt vezetési testhelyzetet felváltotta az általam is preferált egyenes hát. Ekkor kezdtek megjelenni a csupasz gépek, amelyeknek vázában egy sportmotor szíve dobogott, néhány lóerőt feláldozva a környezetvédelmi előírások betartásának érdekében.
A soros négyhengeres gépek helyét két hengeresek vették át, gyártótól függően V2, soros vagy olaszosan L2 elrendezésben. Ismét divat lett látni a technikát a vázban, amit nem burkol el semmilyen idom. Ezek után, aki mégis ragaszkodik a négy hengeres, soros elrendezéshez, és mellőzné a szuper-, hiper és egyéb jelzőkkel tele aggatott versenygép replikákat, az a kínálatot nézve már nem sok mindent talál. A Honda ezért még most is a programban tartja a CBR sorozatban a 650-es modellt, hogy az idomba burkolt élményt kereső vásárlók is megtalálják a megfelelő motort. Kibújni a bőrömből nem fogok, ezért nézze el nekem a nyájas olvasó, hogy túrás szempontból fogom nézni a középkategóriás CBR-t.
Kicsit féltem is, hogyan tudom majd összeegyeztetni álláspontomat a sportos megjelenés és üléspozíció kialakításával, de ebben a tekintetben várakozásaimat felül múlta a motor. Az üléshelyzet elsőre sportosnak tűnik a felső villahíd alá helyezett kormány csutkák miatt, de a megtett kilométerek alatt szerzett tapasztalatok alapján teljesen rendben lévőnek kell minősítsem. Ugyanis nem kell testsúlyt helyezni a csuklóra, végig a hátsónkon ülünk, a karnak és a kéznek az irányítási feladatok maradnak. Hosszabb úton sem volt kényelmetlen az ülés, a piros cérna használata a varráshoz kifejezetten szép megoldás!
Az utas szállításra gondolni sem mertem, a hátsó lábtartó magas elhelyezése és a rövid ülőpad miatt állandó utasom kizártnak tartotta a rövidebb próbaút megtételét is, ahogy fogalmazott, neki már nincs elég sportos hátsója ehhez az üléshez. A szerencse azért mellém szegődött, és találtam „teszt alanyt” egy vékony, 170 cm magas hölgy személyében, aki már régóta szeretett volna visszaülni egy motor hátsó ülésére. A Budapest-Solt-Soltvadvert-Kiskunmajsa útvonalon kétszer álltunk meg, de egyszer sem panaszkodott. Egyedül a Kiskunmajsa felé vezető út utolsó néhány kilométerén, a töredezett aszfalt burkolat keserítette meg az életét, de amúgy elégedett volt. Mint elmondta, aki sárkányhajóban evez, vagy netán dobol, az igazán sokra fogja értékelni ezt az ülő alkalmatosságot. Hát, ez is egy szempont, úgy látszik elkényeztettem Hajnalt az évek során. 🙂
A vezető ülés komfortjához még annyi, hogy a jobb oldali kormány hajlamos a rezonanciára, de más fogás választással ez nem annyira észrevehető, ezt betudom a sportos jelleg hangsúlyozásának. A menet teljesítmények tekintetében a 95 lóerő szerintem mindenre is elég, a sebességváltó szépen csöndesen teszi a dolgát, halk kattanások kíséretében. Azt mondják az ilyen motorépítési mód hátránya, hogy magas fordulatszámon adja le a névleges teljesítményt a blokk, és a nyomaték csúcs eléréséhez pörgetni kell. Nyilván ez a versenypályára igaz lesz, de ez a motor a közúti forgalmi viszonyok között simán elboldogul a legfelső fokozatban még városban is. Autópálya használat során sem adódott olyan szituáció, amiben akár gondolnom kellett volna a sebességváltó használatára, egy, hovatovább két sebesség fokozat visszakapcsolásával. Két személlyel sem éreztem nehézkesebbnek a gyorsulást.
Amúgy szükség esetén van még mozgósítható tartaléka az erőforrásnak bőségesen, 130-ról szépen megindul, a fordulatszámmérő ennél a sebességhatárnál éppen hatezer környékén áll, és innen hol van még a piros mező?! A fékek teljes mértékben kiszolgálták az igényeimet, megfelelő határozottsággal képesek megállítani a járművet, az ABS meg szinte észrevehetetlen eközben. A hátsó fék nyomáspontjánál először éreztem azt, hogy ez az! Erre vártam, ilyet szeretnék a sajátomon is. A motor burkolata elég karcsú már első ránézésre is, a plexi alacsonyan van, olyan az ember benyomása távolról nézve és rajta ülve is, mintha egy számmal kisebb ruhába bújtatták volna. Álló helyzetben a lábakat letéve teli talppal biztonságosan foghatjuk a talajt, felrakva a lábtartóra a tank mélyedése és az idom szélessége miatt a térdeket nem éri a menetszél.
A plexire visszatérve, annyira tereli a szelet a felsőtestről, amennyire muszáj. A mellkas környékén már érezhető, de azért nem tol az ülés támaszig nagyobb sebességnél sem. A külcsínhez tartozik, hogy a hátsó sárvédő nyúlvány kialakítása igazán mívesre sikerült, a műanyag és az acél összhatása nekem nagyon bejött. Menet közben a kijelzőn megjelenő értékek a legfontosabbakról tájékoztatnak, elégséges információt továbbítanak. A legfontosabb érték számomra az átlagfogyasztási volt, amely meglepően alacsony számokat mutatott rövid együttlétünk alatt. A hagyományos, ingázós útvonalamon 4,5 literre volt szüksége 100 km-re, de a túra során a két személyes használat ellenére sem ment 4,3 liter fölé a számláló. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az út nagy részét országúton tettük meg, kerülve az autópályákat.
A kiruccanás alkalmával a poggyász elhelyezésre nem lévén más megoldás, maradt a tanktáska. Ennek felhelyezését követően sem változott nagymértékben a vezetési kényelem. Utána néztem a szállítási lehetőségeknek, és a tartozékgyártók kínálatában a könnyű oldaltáska tartó rendszerek, és a hozzájuk illeszthető táskák tekintetében van kínálat, csak úgy, mint a tanktáska gyűrűs megoldásoknál, már csak a megfelelő méretűt kell kiválasztani hozzá. A hátsó doboztartóra is van megoldás, ha valaki további kapacitás bővítésben gondolkodik. Két dolog nem tetszett, az egyik a hátsó ülés ergonómiája – annak ellenére, hogy kifogás nem érkezett utasomtól – lehetne kényelmesebb az ülőhelyzet a lábtartó mélyebb és vezetőéhez közelebbi elhelyezésével, illetve a visszapillantó tükrök szára lehetne egy kicsit hosszabb a jobb hátra látás érdekében.
Összességében mégis pozitív kép alakult ki bennem a motorról, egy retro külsős, a 70-es évekre emlékeztető megjelenéssel ugyanez az erőforrás akár több vevőt is vonzhatna. Persze az már egy másik fejezet lenne a típus életében, és elmaradna a típus jelölésből az „R” betű biztosan. Ha minden így marad, akkor várok még egy kicsit, hátha készítenek hozzá Superbike átalakító készletet, a többit meg addig kitalálom, hogyan lehetne túrásabbra venni, ha már ilyen jó a futómű meg az erőforrás.
Szöveg és kép: Buny