Ígértem, hogy beszámolok még a karbantartás befejező szakaszáról, ennek most jött el az ideje. Egyben ez az utolsó rész ebből a sorozatból, de ennek okairól majd a legvégén lesz csak szó. Kimaradt az olajcsere a hátsó hajtásban, és egy gyertya sem ártott már a Nexusnak, tehát egy csendes, kora tavaszi napon neki álltam befejezni a szerelést.
A gyári előírásoknak megfelelő NGK CR7EK gyertya megvásárlása után a műhely közepére állítottam a járművet. A leírásnak megfelelően levettem a baloldali öntvény burkolatot, és kicsavartam a gyertyát.
A kézikönyv által előírt Champion RG6YC jelzésű volt benne, kicsit félre égett pólussal. Jól gondoltam, hogy itt a csere ideje, betekertem az NGK-t, és késznek ítéltem a műveletet. Ellenőrzés gyanánt indítottam, azonnal szépen járt, majd megállt. Újra indít, jár, megáll. Jó, erre még visszatérünk, gyorsan a hátsó hajtómű olajcseréjére álltam rá. A leeresztő csavarhoz érdemes egy tölcsért tartani leengedéskor, így nem kell a hátsó felnit és gumit az olajtól takarítani.
Tartalékaimból 80W90 hajtómű olaj került bele, közel három deciliternyi elég, a nívó felső szintjének eléréséhez. Akkor most indítsunk újra, visszaköszönt az új képlet: indul, jár, leáll. Egy befolyásoló tényezőt cseréltem a gyújtás-üzemanyagellátás rendszerben, tehát kísérlet képpen visszahelyeztem a régi gyertyát. A motor szépen járt, nem állt le. Megnéztem az NGK gyertya menetes része fölötti feliratot, de az állt rajta Japan. Hibáztak volna? Csere, vissza került az NGK, de csak leáll. Ennyiben maradtam magammal, próbaútra a hideg idő miatt nem volt kedvem.
Emelkedett a hőmérséklet, ideje volt egy tankolással egybekötött járatásra menni. Néha megállt melegedés közben, kicsit fulladt is, de aztán úgy tűnt nem lesz gond. Elhagytam kisvárosunkat, húztam egy kövérebb gázt, és kivillant a befecskendező rendszer hibáját jelző, sárgán világító motor ikon. A néhány kilométerre lévő községben elengedtem a gázt, lámpa elalszik. Átgördülök a falun, újabb országút, megint világít a lámpa. Beérek a következő városba, gáz elenged, lámpa elalszik. Tankolok E10-et, régi E5 van még a tank alján, hátha az ment tönkre a „nagy állásban”, vigasztalom magam. Indulás, kissé döcögős a meleg motor ellenére, de veszi a fordulatot, és hajtom 25 kilométert mellék utakon, településeken keresztül. Motor jel hol világít, hol nem. Nagy levegőt veszek, akkor hajtsuk meg egy kicsit, hátha akkor kijön a hiba teljesen. Új gyorsforgalmi szakasz, engedem, hogy menjen ami kifér a csövön.
Lámpa elalszik, úgy érzem nem lesz baj. Haza gurulok ismét mellékúton gond nélkül, eldöntöm másnap berobogok a munkahelyemre. Amúgy is karanténos időket élünk, arc sállal, sisakban, védőruházatban veszem fel a vírus elleni küzdelmet, ha már hétvégén nem lehet motorral országot járni. Reggeli indulás, semmi megállás, ugyan van némi fuldoklás gázadásra, de a hidegre fogom. Felkanyarodok az autóútra és az ikon ismét sárgán világít, ráadásnak megérkezik mellé a teljesítmény vesztés. Aztán gondol egyet, visszatér régi énje, és húz rendesen. Ikon világít egészen Budapest határáig, ahol az első forgalomirányító fényjelző készülék utamat állja. Motor jár alapjáraton, első vagyok, ikon világítása kialszik. Lámpa zöldre vált, kilövök. Lámpa sárga fénye ismét kiveri a szemem. Beérek, nyugodt nem vagyok. Haza indulok a munka végeztével, indul elsőre, hidegen kicsit fullad. Kiérek a városból lámpa hol világít, hol nem.
Autóúton aztán végérvényesen égve marad, és a teljesítmény sem a régi, valahogy nem akar menni. Persze a 110-es sebesség korlátot tartja, de a megszokott gyorsulásnak már híre, hamva sincs. Ahogy elérem az első körforgalmat lakóhelyünk határában már az alapjárat is ingadozik, a következő kereszteződésnél eltűnik az alapjárat, és a motor leáll. Szerencsémre lejtős a szakasz, hagyom kigurulni. Ennek két oka is van. Az egyik az automata hajtás, az induláshoz húzni kéne a féket, amit most nem szeretnék. A másik, a minél közelebb kerülés a lakáshoz, ha netán nem indul újra, akkor a tolással megteendő méterek száma csökkenjen. Meglepetésemre a motor azonnal újraindul, és néha visszatér az igazi Nexus hév a hátra lévő néhány kilométeren, de többször fordul elő fulladás. Begördültem a garázsba, és a Nexus csoportban taglalt hiba jelenségek alapján, a tankban elhelyezett benzinszivattyú és szűrő közötti átvezető cső hibájára gyanakodtam.
A hiba feltárásához nagyjából csak az első és az alsó idomot kell a helyén hagyni, a többi mind lejön. A tankban egy műanyag anya tartja a szűrőt, a benzinszint jelzőt és a konzolon hozzákapcsolódó szivattyút. A benzincsövek (nyomó és visszatérő) oldását, a befecskendezőnél lévő gyors csatlakozóknál kell kezdeni, a tankba bemenő és kijövő oldalt, a műanyag biztosítók törésének elkerülése érdekében ne bolygassuk. Mint később megtudtam, helyesen gondolkodtam, normálisan a tank oldali biztosítást nem lehet visszahelyezni, csak ipari körülmények között. Kifűztem a csöveket, kiforgattam a konzolt, és kerestem a hibát. A fém hálós előszűrőn nem láttam szakadást, lerakódástól mentesen fénylett. A szivattyú és a második szűrő közötti műanyag cső az évek során elszíneződött ugyan, de teljesen rendben volt. Akkor nem ez a hiba oka.
Visszaszereltem mindent, kivettem a gyertyát, hogy megnézzem az alapján lehet-e következtetni a hibára? A gyertya fekete, kormos volt, ezért utolsó gondolatom az volt, hátha mégis a gyertya a ludas. Sajnos már a régi Champion nem volt meg, ezért másik gyertyát vettem. A választásom az NGK CR8E típusra esett, mert a használati útmutató szerint ugyan a CR7EK és a Champion RG6YC vannak megadva használhatóként, de a két gyertya között van különbség. Kutatásom során ezen az oldalon (alul) találtam egy táblázatot, ami jól szemlélteti számok alapján az eltérést (a pólusok számától függetlenül). A CR7EK melegebb, az RG6YC hűvösebb gyertya, ezért az utóbbinak megfelelő érték mellett döntöttem az NGK gyártmányokon belül. Sokat vártam ettől a felfedezéstől, de csalódnom kellett. Az indul, jár, leáll hármas egysége tovább maradt. Itt már elfogyott az ötletem, a kedvem, és hozzáértő segítségét kértem.
A budai szervizben kipróbálták a beavatkozás előtt a motort, valóban fulladt. Felvázoltam röviden az eddig történteket, majd hazaindultunk. Két nappal később értesítést kaptam, hogy kész van, mehetek a robogóért. Végül a benzinszivattyú és a nyomástartó szelep együttes hibája okozta a helytelen működést. Hazafelé ismét régi formáját mutatta motorom, aminek nagyon örültem. Már az idő is kedvezett a motorral munkába járásnak, így túra híján ez maradt motorozási vágyam kiélésére. Aztán az élet úgy hozta, hogy búcsúzni kellett, eladás előtt álltam.
Közel egy év, 3076 km megtételét követően elváltak útjaink, elköszöntünk egy verőfényes tavaszi délutánon a Gilera Nexus 500-tól.
Szöveg és kép: Buny