Eltelt három év a legutóbbi találkozásunk óta, de még ma is úgy él emlékeimben a kis PCX, mint kellemes közlekedési eszköze a mindennapoknak. Amikor újra lehetőséget kaptam az új modell kipróbálására, egy cseppet sem haboztam, mert szerintem vannak olyanok, akiknek ez a kismotor jelentheti a szabadulást a tömegközlekedésből, a városi dugóból vagy éppen a parkolási gondoktól.
Ismét szögezzük le az elején, a PCX 125 közlekedési eszköz. Nem az élvezeti értékéért vásárolják, hanem a praktikumáért. Ha ez utóbbi tulajdonsága mellett még a vezető élvezi is a közlekedést a járművel, az külön plusz pont a fejlesztőknek.
Gondoljunk csak bele a Honda Cub típusba, annak is pont ezt a sorsot szánták, csak a PCX már egy magasabb követelmény szintű vásárlói réteget céloz meg. E rövid fejtegetés után, elmondom milyennek éreztem a felfrissített PCX-et.
Az alkotói válaszokat a miértekre itt lehet elolvasni, jó magam inkább a benyomásaim leírására koncentrálnék a továbbiakban. Az első métereken mindig furcsán érzem magam az ilyen robogókon, lent ülök, olyan kis aranyos minden, az egész olyan könnyű, mintha egy 50-es lenne. Nagy kedvencem a Forza 125-höz képest itt nincsenek extra tartozékok, mégsem érezni a puritán megoldásokat csúnyának vagy giccsesnek.
Ez az egyszerűség árad minden alkatrészéből, és egységként mégis többnek látszik. Menet közben feltűnő, hogy a rossz minőségű fővárosi utakon is mennyivel komfortosabb, mint ami emlékeimben él. A keresztbordák nem válnak ugyan észrevétlenné, de a hátsó csillapítás sokkal jobban szűri az ilyenkor keletkező ütéseket. Az egész jármű keskeny felépítésű, ez a kocsisorok közötti előre haladásnál nagy előny.
Ami viszont hátrány, hogy a mérete miatt az autósok nem veszik észre vagy figyelembe. Többször előfordult velem a használat során, hogy hirtelen fékezésre kényszerítettek, mert sávváltás során nem tűntem fel eléggé. Persze ehhez az is hozzátartozhat, hogy abban a pillanatban, amikor felém néztek még nem voltam ott, aztán a PCX gyorsulását kihasználva a következőben már ott fékeztem mellette. Valójában igazán a lakott területen belül lehet jól kihasználni a motort, mert igazán ebbe a közegbe szánták.
Az ingázást is megoldja, de itt már kompromisszumot kell kötni a végsebességet illetően. Sík úton 100 km/óra feletti sebességre képes, de hosszútávon ezt nem ajánlom. Egyrészt azért, mert innen már nincs több tartalék, közel van a leszabályozás. Ez alapján a gyorsforgalmi utakat inkább felejtsük el, a 80-90-es átlag elég az országúton, még egy tehergépkocsi előzéséhez is, ha van elég helyünk.
Folyamatosan az M4-es autóutat használva jártam be a városba, és igen jól jött egy-egy furgon szélárnyéka az emelkedőkön. Az első ülés kényelmes, de azért éreztem, hogy magasságomhoz még éppen megfelelő a lábtér, a kormány elfordítás és az ülés deréktámasz részének kihasználása mellett. A 180 cm felettieknek ajánlok egy próbakört, mert náluk már nem biztos, hogy minden passzol. Utassal is megtettünk néhány kilométert, és a hátul ülő egyedül az ülés keskenységére panaszkodott.
A nyereg alatti tároló egy bukósisak befogadására alkalmas hellyel rendelkezik, de azért nekem elfért mellette az esőruha, és az ebéd is. Közlekedés közben a fontos információkat folyadékkristályos kijelző továbbítja felénk, itt is csak a legszükségesebb adatok jelennek meg, mint a haladási sebesség, üzemanyagszint, óra, megtett távolság és az átlag fogyasztás.
Ez utóbbinak az értékét nem tudtam 2,7 liter alá vinni, de az igazsághoz tartozik, hogy az autóúton az alacsony szélvédő miatti feszülés a szélben, nem tesz jót ennek az értéknek. Amúgy városi használat során alacsonyabb értéket is mutatott.
A start-stop-ot lehet kedvelni vagy kikapcsolni, nálam bejött, a gázmarkolat legkisebb elmozdulására azonnal indul a motor, és már repeszthetünk is. Aki mindennapi közlekedési eszközt keres, és nem akar nagyon eltávolodni onnan, az kiváló társra lelhet egy PCX 125-ös Hondában.
Szöveg és kép: Buny